Bár most valóban eltolódott a hangsúly a Viperás felé.

Mondjuk, ezen is a Viperásban kapálom a borsót. ez akkor volt, amikor a gyümölcsösben vágtuk a füvet, hazajöttünk, ebédeltünk, és irány a Viperás. Több, mint elfáradtam aznap.

Na, ez már a másnap, az eredetiben, ebédszünetben, azaz 11-től 3-ig dolgoztunk. G.G. előkészítette a terepet a krumplivetéshez.

Forduló. Lola is segít. Főleg ugatni. Már harmadik éves, de nem bír leszokni a gépek ugatásáról. Pedig van zaj anélkül is bőven.

Frissen kapált hagymák, borsók, és a többi. Míg G.G. rotált, én ezt csináltam.

És mielőtt valakik azt hiszik, hogy én nem dolgoztam, a krumplit is én szórtam a fészkekbe, és takarni is segítettem. Vagyis én is nekiálltam takarni a végéről.

Hiába, na. A szakmunka az szakmunka. És lassú munkához idő is kell. Nem ám úgy, ahogy én, két sor között szökdécselve!

Közben az otthoni virágok is kitavaszodtak, csak éppen össze-vissza. A sárgának valóban ilyenkor kellene nyílania, de a narancssárga már egy hónapos lemaradásban van, és esze ágában sincs bimbókat hozni.

A piros kaktusz júliust érez.

Ez a virág meg a nagykönyv szerint egyszer virágzik, aztán elpusztul. Szerencsére, még nem akadt a nagykönyv a kezébe, mert már a harmadik szezonját tartja.