Már megint valami történik a blogmotorral. Olyan jó lenne, ha csak egyszer kéne nekikezdeni mindennek. Na, ez a második nekirugaszkodás. Tehát a vasárnap a piacé, most már mindig, egészen karácsonyig. Szakadt az eső, bár minket nem ért, mert fedett helyen vagyunk, csak annyiban, hogy nem volt annyi vásárló. Nem baj, mondtuk, majd a jövő héten, erre most meg milyen idő van.

Ez volt a választék. A zöldség szépen fogyott, de a lekvárt csak nyalogatták az emberek, minden nagyon ízlett, csak vásárolni nem akartak.

Ez itt a lekváros-gyümölcsös-barkás fele a dolgoknak.

Ez már kedd, amikor is hoztam eperpalántákat a szüleim kertjéből. Úgy döntöttünk, és milyen bölcsen tettük, hogy nem rotáljuk fel a helyüket, mert az ősszel át volt rotálva, csak kikapáljuk belőle a gazt, és mehet bele az eper. Így is lett.

Itt gereblyézem a helyüket. Aztán elültettem száz epret, és ezzel ez a kert teljesen tele lett.

Kapálni kellene a hagymákat.

Ilyenkor tavaly már a krumpli utolját ültettük, most meg rajtunk van az évszázad hóvihara. Milyen már!

Amália ágyban. Azóta már kiszökött egyszer, és meg is lepődött, mert a lépcsőházban olyan hangosan süvít a szél. Most a pulóveremben pihenget.

Mindenki arra vár, hogy valamerre forduljon az idő. Vetni kéne. VETNI KÉNE!!!!!!!!!!!!!!

És vasárnap piacra menni.