Csak a változatosság kedvéért szénné dolgoztuk magunkat, pedig a gondos gazda egyébként is ki volt purcanva, rólam nem is beszélve. Na, de amit meg kell csinálni, azt meg kell, jelszóval elmentünk a kapákért, hogy jól felfegyverkezve nekiugorjunk a gaztengernek. Lett is belőle nagy borsószedés, mert a galambok belecsipkedtek a gyönyörű borsómba.

Tehát ott ragadtunk az eredeti kertben, de legalább van róla pár fénykép.

Ilyen gyönyörű sötétlila virága van az őszi máknak.

És persze, egy mákvirág, egy nap, itt vannak a kicsi gubók.

Itt vannak a szép kövér borsók. A galambok pedig ügyesen kibontogatják, és megeszegetik. Görcs állna a szájukba! Szombat délelőtt lévén a piacot már lekéstem vele, viszont igen finom kaját csináltunk belőle. Borsópaprikást újkrumplival és csirkemájjal.

Lola is tanulmányozza. Csak azt tudnám, mit.

Aztán bepakoltuk a gépeket, és elvágtáztunk a házhoz füvet nyírni. Itt már szállnak ki a szerszámok az autóból.

Szakértelem. Csak az a gond, hogy ezt a fűnyírót Noé azért dobta ki a bárkájából, mert az Isten se tudta megjavítani.

Szakértelem 2.0. Lola ehhez ért a legjobban.

Tolom a gépet. Fű sincs nagyon, mert kitapossák kocsival.

Ez már vasárnap. Nagy rigók vannak a cseresznyefán.

Bőven lesz kajszi is, ha nem történik vele valami. Csak nem, már annyit nem kell rá várni.

Én is szedtem. A létráról.

Két láda, két vödör. egy vödörre valót elosztogattunk, egy vödörrel elteszek, a két ládát meg kiviszem holnap a piacra némi borsóval kiegészítve.

És még lett volna egy kép, amelyen a gondos gazda látszik felhorzsolt könyökkel, mert a végén mégis engedett a gravitációnak. Szerencsére már csak húsz centi hiányzott a földig, így le nem esett, csak összekaristolta magát. De hát a cseresznyeszedés ilyen műfaj