Itt került a fent nevezett állat az asztalra. Sütőzacskóban sült három órán keresztül, olyan finom, omlós, puha lett, hogy szinte elolvadt a szánkban. Volt hozzá krumplipüré, lila párolt káposzta, és persze előtte libaaprólék leves.
És itt az ünneplő közönség.
Kisebbikem és a titkos segítség. Várják, hogy a tányérjukba röpüljön a liba.
Nagyobbikam, aki nem tudja eldönteni, hogy vegetariánus-e, vagy sem. Végül evett a húsból.
A gondos gazda, aki a kenyeret szeleteli.
És én az üveggel, amiben málnaszörp van. Tényleg, mert a népek kocsival jöttek, alkoholra még gondolni sem lehetett.
Mindenki, csak az nem, aki fényképez.
Szegény liba, mivé lettél?
Fuff! Mindenki halálra zabálta magát, de még nincs vége.
Kávé, süti, mandarin.
Ez a kevés süti, és még egy tányér lilahagymás pogácsa elfogyott a délután folyamán.
Na jó, azért jutott az úti csomagba is. :-)
Mindenesetre jövőre nem fogunk éhezni, mert ettünk libát.
Utolsó kommentek