Esik az eső. Már éjjel is esett, reggel kimentünk a kertbe és megállapítottuk, hogy majd lehet egyelni a sárgarépát délután, de nem lehet.

Szoktam Nanti répát is vetni, de a Vörös óriás nevűt jobban szeretem, mert hamarabb van foghatós répája, intenzívebb az íze, és őszre akkora tud lenni, mint az alkarom. A tavalyi répaszedésnél is olyanokat fogok a kezemben. Aztán lereszeltem őket, megszárítottam, és majdnem egész télen volt levesbe való répám. A mostani ritkításrépákat is megszárítom, de lehet, hogy teszek belőlük befőttesüvegbe is. A zöldségkonzerveknek nagy a keletje, a lányok itthon voltak és vittek a tökből. A cukkinisavanyúságot is megkóstolták, ízlett. Én is ettem belőle, amikor hazaestem az érettségiről, tényleg nagyon finom. El is vitték majdnem az összeset, lehet újat csinálni.

Na, de ne szaladjunk ennyire előre. Először is egy kép az elmúlt időkből, amikor még olyan meleg volt, hogy nem lehet megmaradni.

Az új kerti divat, Laci kinőtt rövidgatyája. A kezemben körömvirág, még azóta sem értem oda, hogy megcsináljam a kézkrémet.

A három grácia a napsütésben. Előtérben a nem-narancssárga sásliliomok. Hemerocalis, négy napig gondolkodtam a latin nevén, de aztán eszembe jutott. A hátsó is kinyílt, szép barna virágja van.

Eléggé ki volt száradva szegény, de most pótolhatja a nedvességet, ha tudja. Remélem, az eső után kikelnek a dacos uborkáim. A nagy uborkákon már van, sőt, már csináltunk is kovászos uborkát. Igazából azokból kellene savanyúságot csinálnom, akik még ki se keltek eddig. Remélem, meggondolják magukat.

Az összes kaktuszom virágzik, egyszerre. Ennek augusztusban van az ideje. Az, amelyik áprilisban szokott virágozni, júniusban kezdte, a júniusiak május közepén, a nagy oszlopkaktusz csővirágot hozott, itt a világ vége. (Vagy az majd csak jövőre esedékes?)