És közte? Egy nagy alvás, és persze feldolgozóipar.

De végre megláthattam, milyen szépek a mákvirágok. Nagyok, hófehérek, de sajnos nagyon hamar lehull a szirmuk. Marad a gubó, de az is szép.

És egy másik:

Rettenetesen sajnálom a mákjaimat. Megette őket a hangya a kora tavaszban, de az idén kifogok rajtuk! Őszi mákot fogok vetni. Annak lila virága van, a telet már viszonylag nagy állapotban vészeli át, és egészen korán nyílik. A szomszédasszony megígérte, hogy ad magot, nekem is van, majd meglátjuk, mi lesz belőle.

A feldolgozóipar megy ezerrel. A borsókonzervek a harmadik gőzölést várják. Állítólag azért kell három nap háromszor kigőzölni, hogy a spóráról kikelő baktériumok is elpusztuljanak. Remélem, úgy is lesz, mert tartósítószer nincs bennük. Bár azt hiszem, nem lesz idejük elromlani. A mai borsót a fagyasztóba teszem, a holnaputániból megint konzervet főzök, de teszek bele sárgarépakarikákat is.

A tegnapi eperből eperlekvár lett édesítővel a sógornőm számára, aki cukros. A tegnapelőttiből viszont eperszörp, ami teljesen kész van, és arra vár, hogy kipalackozzam. Ezt fogom csinálni most.