Gyönyörű idő van, íme bizonyságul két balatoni kép.
Eléggé lent volt már a nap. Lolával sétáltunk a parton. Ez az a hely, ahol ezer évvel ezelőtt, a régi kutyus kiskorában belerántott a vízbe. Lola félt a hullámoktól, még ugatta is őket. Pedig csak kicsi hullámok voltak, és már látott igazi csapkodósokat is. Azoktól is félt.
Szóval kert. Tegnap egy kép sem készült rólam, pedig én is vagyok ám! Itt vetem a hagymát.
Van komoly segítségem. Reggel nagy harmat volt. Lola szőre vizes lett, és mivel benne ugrált a friss földben, csupa sár lett.
Látjátok a sárcsimbókos kezét? Na, ilyen volt az álla, a hasa alja, a lába is. Csörgött, ahogy szaladt befelé a lakásba. Amália megijedt tőle, és olyan csúnyán elkezdett vele ordítani, hogy ilyet még nem is hallottunk. Két lépés a bejárattól a fürdőszoba, van egy rossz sárga lavórom, abban mosdattam meg. Azt a szutyoklevet, ami leszakadt róla! Na, így tisztán Amália megismerte, és rájött, hogy bolondot csinált magából. Felült a hűtő tetejére és úgy nézett körül, ahogy csak a macskák tudnak. :-)))
El van vetve az összes krumpli, a borsó, a hagyma, a sárgarépa és a petrezselyem, mindez le van Pendiganozva, hogy ne a gaz nőjön ki előbb. Úgy elfáradtunk, hogy moccanni alig tudunk azóta is.
Utolsó kommentek