Tegnap annyira el voltam havazva, hogy hiába készítettem ide fel a képeket, nem tudtam megírni a bejegyzést.

Tegnap ültettem a vett epreket. Ide is írom a nevüket sorba, nehogy elfelejtsem. Az első a Honeoye, a legkorábbi. aztán a Clery, Sonata, Thuchampion és St. Pierre.

Az életben nem hallottam a nevüket, de biztosan nagyon finomak lesznek. Legalábbis jövő tavaszig remélem, aztán majd megtudom.

A legszükségesebb dolgok az eperültetéshez: két doboz eperpalánta, egy ezeréves szeneslapát a másik kert tulajdonosától, és Amália cica egy hosszú zsinóron a nadrágom övbújtatójához kötve.

Így halad a munka. Ha jól megnézitek, a zsinórt a kerítéshez kötöttem. Mielőtt az állatvédők állatkínzást kiáltanának, Amália cica nincs otthagyva, állandóan figyelek rá, nehogy összebogozza magát, de nem lehet egyedül hagyni, mert abszolút nincs veszélyérzete, átmászna a kerítésen (így is megpróbálja), és a másik kertben kutya van.

(A kutya semmit sem jelent Amáliának, mert sohasem találkozott még szembe ilyen állattal)

Segítő, vagy hátramozdító.

Itt az új ültetvény, már csak öntözni kellett.

Azért más is van a kertben, például tök. A legnagyobbik feléből lett az ebéd fasírozottal. A következőt elvittem édesanyámnak, ők is egyenek tökfőzeléket. (édesapám hogy utálja!)

A harmadik meg vár a sorára, hogy feldolgozzam és betegyem a mélyhűtőbe.

A kukoricababák is már vöröshajúak. Rengeteg lesz kb egy hét-másfél hét múlva.

Ma meg kellett permetezni a krumplit, mert megették volna az egészet a krumplibogarak.

Illetőleg ma szedtem zöldbabot, uborkát és paradicsomot, most meg fel kéne dolgozni őket.