Mostanában mindig többféle projekten dolgozunk. Felbátorodva a festés sikerén, úgy döntöttünk, hogy az ajtókat is lefestjük, mert 1. rondák, 2. meg tudjuk csinálni. Amália is örül az ajtófestésnek, legalábbis a csiszolásra előkészített ajtónak az asztalon.

Azért, vagy annak ellenére sikerült, mert ő is segített. Azért igazi munka is volt.

Én nem csiszoltam, nem is festettem, csak egy kicsit pemzliztem az ajtótokot. De le lettem szólva, megfojtottam az ecsetet, azaz nyakig mártottam a festékbe. ami nem is volt igaz. De ha valaki jobban tudja, csinálja.

Aztán kihasználtuk az utolsó napos délelőttöt, hogy előkészítsük az eperültetést, és megkapáltuk az összes üres helyet a kertben. Nem volt semmi.

Tizenegyre végeztünk, az eső háromkor kezdett esni, van rá esély, hogy kidöglöttek a gazok. Persze, a legjobb az egészben, hogy a Logan Erdélyben, a Suzuki a szerelőnél, tehát a ház és a kert közötti hat kilométert valahogy le kellett gyűrni. Íme a közlekedési eszköz:

Ma is megyünk, ültetjük az első epreket.