Azért nem bírtuk ki, hogy vendégség ide, vagy oda, ne menjünk ki a kertbe. Szerencsére segítségünk is akadt, Laci két unokája személyében. Nézzétek csak, milyen ügyesen támasztják a kapanyelet!

Szerencsére, nem esett az eső, és a gaz sem nőtt olyan borzalmasan. Úgy tűnik, használt a kémiai hadművelet, csak az évelő gazok nőttek, de azok se nagyon. Igazából ez a délelőtt arról szólt, hogy Laci körbevágta a kert szélét fűkaszával, mi, lányok, meg kapáltunk egy kicsit. Aztán ebéd után elindultunk fürdeni a Balatonba, Lacit kitettük a kertbe a kapálógéppel, hogy a csúszókapával intézze el a gazok sorsát. De tartoztunk az ördögnek egy úttal, mert akkora hullámok voltak, amelyek közé még én, az ős-balatoni sem mertem bemenni. Így hát fürdés helyett mi is visszamentünk a kertbe. Ez a kert egy cukrászda háta mögött van, így a lányok ettek fagyit, és megvártak bennünket, míg végzünk. Nem kellett sokat várni, hamar kész voltunk, és most megint patikatiszta a kert.

És a többi kép: