Csak, hogy lássátok, mire vállalkoztunk, így nézett ki a kert, mielőtt nekiláttunk volna a munkának.
A képeket mobiltelefonnal készítjük, és nem vagyunk jártasak sem a blogírásban, sem a technikai eszközök kezelésében, reméljük, megbocsájtjátok nekünk.
Ez vagyok én, mögöttem a beláthatatlan távlatokkal. És az elengedhetetlen kellékekkel. És most mindjárt itt jö életem párja és az ő munkakedve.
Kedves Mindenki!
A kert tartozéka az életünknek, habár nem lakunk családi házban. Siófokon sok olyan ember él, akik nem tudják, vagy nem akarják művelni a kertjüket, ezért mindig lehet találni művelésre kiadó kertet.
Az eredeti kertünk egy idős házaspáré, ők már nem tudnak dolgozni, de mi, a fiatalok (52/53 évesek vagyunk) még igen, ezért megkaptuk ingyen. Dolgozunk benne már három éve, gyönyörű szépen terem benne minden, csak a hely kevés, így olyan dolgokat, amelyeknek nagy a helyigénye, nem tudunk ültetni.
Április végén aztán láttam egy hirdetést a helyi hirdetőújságban egy másik kertről, amit öt évre ingyen, a művelésért kiadnának, és máris elképzeltem a gyönyörű epersoraimat, a finoman szeldelt levelű málnát, a fűszerkertet, a pázsitot, néhány rózsabokrot, és minden mást, ami a másikba nem fér bele.
Megbeszéltem a „másik felemmel”, aki nagyon fújt először, hogy minek még egy nyűgöt a nyakunkba venni. Bár egy fél óra múlva ő is elkezdte elméletben bevetni a kertet, természetesen csak és kizárólag hasznos dolgokkal. Krumpli, kukorica, tök. Jövőre esetleg dinnye, meg persze, amit én szeretnénk. Szóval, öt percen belül felhívtuk a tulajdonost, hogy elmennénk megnézni, és odaérkezésünk után öt perccel, már a szerződést írtuk kockás papírra.
A kert teljesen üres volt akkor. Remélem, jövőre már az az édenkert lesz, amilyennek elképzeltem. A kettő között van ez a blog. Olvassátok olyan jókedvvel, amilyennel én írom.
Utolsó kommentek