Nem unatkozunk, gondolhatjátok.
Nézzétek, milyen szépek a kaktuszaink. Közben a narancssárga is kivirágzott.
A borsó azóta leszedődött, sőt el is ballagott a piacra, és el is ment az utolsó szemig. Ha Isten is akarja, ma este tudunk szedni a másikról.
Az eredeti kert fokhagymával és mákkal. Azóta kicsit megnőtt a fű. Esik, mintha fizetnék.
A mákok csodaszépek.
A cseresznye is ugyanarra a sorsra jutott, mint a borsó. Ha nem esik, ma két fáról szedünk.
Titkosbéli krumplivetés. Tizennégy tele krumplisor, és még ugyanennyi szabad terület.
Munkában a segítség.
Lola fára akar mászni.
Az első kettő krumplisor szépen kikelt és kigazosodott. Hogy azt mikor fogjuk megkapálni, az jó kérdés.
Azt hittük, vihart kapunk.
Ígéretes, mi? Végül elment valamerre, de ahová ment, jeget vitt.
Én annyit dolgoztam, mint állat. Az összes krumpli az én kezemen át jutott a földbe, és még takarni is beálltam.
Készen áll a nagy mű, de az alkotó nem pihen, sajnos.
Szép, mi?
Utolsó kommentek