Azaz, minden, ami azóta történt, hogy utoljára jelentkeztem.
Érik a borsó. A piacra szedem. De először csodálkozva fogadták, és nem hitték el, hogy igazi. Miért? Milyen lenne. És a legjobb az egészben az, hogy látjátok milyen korán van. Csak aznap reggel szedett borsót viszek a piacra, nem valami ezeréves száraz vacakot. Nem kellett. Nem baj, eltettem üvegbe. Bezzeg ma, még a ládát is elvitték volna. Pedig a csütörtöki jobb volt. Ezennel lefogyott a Korvin, jön a következő, azt hiszem Debreceni világoszöld, de nem tudom pontosan, mert ugye Lola miatt kikarózni teljesen felesleges.
Adta vegetáriánus kutyája, eszi a borsót!
A gondos gazda két sóhajtozás között. Az sem jó, ha sok van, az sem jó, ha kevés van, az meg egyáltalán nem jó, ha pont annyi van, amennyi. Fene, aki érti!
Esők előtt a gaz kikapálva a nagy kertből. Pont annyi ideje volt, hogy elszáradjon, aztán ráesett három napig az Isten áldása, hát visszanőtt a következő menet. Holnap nagy kert, és kapálás. Persze, a többit sem kímélte a gaz. Mindenhol feljött a porcsin, azaz jegecske, azaz zsírosparéj, ki hogy ismeri. Istentelen egy jószág az.
Közkívánatra, őfelsége, György király. Ugye, hogy nőtt? Már nem zavargálják annyira a többiek, de azért őt engedem először, és zárom utoljára, hogy tudjon egy kicsit háborítatlanul enni. Ma lesz a napja, hogy a lehető legkésőbb megyek zárni őket. Kíváncsi vagyok, beülnek-e.
Ugyanaz, oldalról.
Virágzik a krumpli. Ez lesz a legkorábbi, Hópehely a neve, gyönyörű fehér a virága. Megértem a korai európaiakat, akik dísznövényként neveltek krumplit. Tényleg nagyon szép.
És itt az egész tábla. Azóta már hófehér virágban áll az egész. Sajnos megkezdték a krumplibogarak, így ma permetezni kellett. Ide írom, hogy ne felejtsük el, május 26, burgonyabogárirtás, Mospilan nevű permetezőszerrel.
Utolsó kommentek