Élünk még, minden ellenkező látszat ellenére. Csak a nagy hidegben mindenünk elfagyott, még a blog-író kedvünk is. Sőt, sajnos nem csak az, hanem a krumpliból is jó sok.

A nagy havazás szombatjának a reggelén még hazahurcolkodtunk a csarnokból. Kocsival, pedig már reggel nehéz volt közlekedni. És pontosan ebből a megfontolásból hagytuk benne a csarnokból hazahozott krumplit az autóban, hogy másnap, ha jobb idő lesz, érte megyünk.

Na, ez a másnap három hét múlva jött el, amikor  már annyira eltakarodott a hó, hogy a garázsajtó kinyitására egyáltalán gondolni lehetett.

Közben volt mínusz 17 fok, több éjszakán is. Gondolhatjátok, hogy csonttá fagyott az egész.

Az öregeknél a garázsban le volt takarva a krumpli. Magdi néni még ráhordott ezt-azt, amikor hallotta a rádióban az időjárás-előrejelzést. Sőt, a saját krumpliját, ami egy ládában volt, szépen körbetekerte különféle pokrócokkal. Na, az el is fagyott az utolsó szemig. Ami a halomban volt zsákokban összerakva, az nem. Először azt hittük, hogy n+1 mázsa krumplit kell kihordanunk a szemétre, de, hála a magasságos mennybéli úristennek, nem. Mindegyik zsákban volt fagyott, némelyikben több, másban kevesebb, de összességében nem sok. Persze az egészet át kellett válogatni. Két napi munka volt, a gondos gazda most is nyög belé, de kész van. Most már gondolhatunk a vetésre.

Íme bizonyság:

A kiöntéshez is kell szakértelem.

Nem mind fagyott, ami annak látszik.

Lola is segít. (hátramozdítani)