Már pár nappal ezelőtti a téma, azazhogy elmentünk a birtokra felszedni a maradék diót, és téliesebb tájkép fogadott bennünket, mint itthon volt. Valószínűleg nagyobb fagyok voltak a semmi közepén, mint itt a tóhoz közelebb. Na, azóta kiegyenlítődött a helyzet, mert itt is levetkőztek a fák egy éjszaka alatt, és mert reggel ragyogó napsütések vannak, már amikor nincs köd, egészen szép, amikor permetez le a fákról a mindenféle színű levél, és beborítja a fa alját. Levélrugdosó időszak ez.
Na, de vissza a képekhez. Nem találtunk már sok diót, viszont láttuk bizonyítékát annak, hogy jártak már előttünk. Kedves egészségükre, mert már kétszer voltunk, és a nagyját felszedtük, sőt meg is törtük és el is adtuk. Azt a fát, amelyik alatt otthagytuk vastagon a diót, ki kell vágni, mert kiszedhetetlen belőle az egyébként nagy, és jóízű dióbél, de erre már csak akkor fog rájönni aki felszedte, amikor már túl késő. :-))))))))))
Itt vagyok én, teljes menetfelszerelésben, fél vödör dióval.
A télies táj.
Lola értékeli a helyzetet.
A gondos gazda, aki sohasem fázik, egy kis birsalmával. Tegnap este készítettük el a káposztákat savanyú káposztának, került bele ebből a birsből is. Nagyon finom. A hosszú meleg őszben meg tudott érni a fán, és finom aromás ízű. Nem is gondoltam volna, hogy a birset meg lehet enni nyersen, és igen. Ma naspolyát hozok. Már megcsípte a dér, remélem finom, mert nagyon szeretem
Utolsó kommentek