Az eprek, amiről a blog kapta a nevét, nem érezték magukat jól a nagy kertben. Szépen teremtek, egészen nyár közepéig nem volt velük semmi gond, utána egyik napról a másikra kifehéredtek a levelek, csak a levélnyél és az erezet maradt zöld, és végül eltűntek. Egy fajta maradt meg, úgy látszik őt az isten ellenállóbbnak teremtette, de a többiből csak a kert szélében árválkodott egy-egy bokor. Úgy döntöttem, hogy a maradékról leszedett kis palántákat visszaviszem a régi kertbe, de naposabb helyre ültetem, aztán, ha továbbvándorlunk, márpedig feltett szándékunk a vándorlás, akkor onnan újra tudom szaporítani őket. A gondolatot tett követte. Íme:

Szépen belocsoltuk őket, és ott mosolyognak, ahol eddig a nárciszok voltak. Biztos, hogy tavasszal lesz benne jópár szál nárcisz is, de gondolom, nem harapják meg egymást. Virágos eper lesz.

Ez már a nagy kert, és a kapkodás. Délután kimentünk káposztáért, és ott találtuk a szántós embert a szomszédban. Mondtuk neki, hogy a mi kertünket is ütemezze be, de azt nem gondoltuk, hogy azt mondja, jó, másnap reggel nyolcra ott lesz. Szóltunk egy ismerősnek, hogy vigye el a fölösleges leveleket a libáknak, de még jó, hogy szóltunk, mert így le tudtunk kapkodni mindent, sötét lett, mire végeztünk. Fránya téli időszámítás. A libák, jelzem, nagyon jól jártak, mert a fehér karfiolból nem lett semmi, így összesen négy nagy zsák levelet kaptak.

Ugyanaz közelebbről.

A gondos gazda hordja a káposztaszárat a sarokba, ahova nem fér be a traktor. Jó nagy ganédomb lett belőle a végére.

Új barázdát szánt az eke. Lola nagy örömére. Az is kiderült, mennyire lyukas volt a kezünk krumpliszedéskor, mert egy csomó krumplit szedegettünk össze az eke után, amíg volt kedvünk szedni. Lett majdnem egy vödörrel, 6-7 kiló. Vannak ott valamilyen albérlők, odaadtuk nekik, egyenek krumplis tésztát. Mi már rá sem bírunk nézni a krumplira. Gondolhatjátok!

Készen áll a nagy mű, az alkotó pihen. A kis kertbe ki-kijárogatunk, például holdfénynél saláta-palántát ültetni, mert a téli idő miatt ránksötétedik állandóan, meg persze krumpliért, mert ott van betárolva, és a piacra onnan hordjuk, de már alapvetően téli műszak van.