Tegnap délután, ahogy jöttünk hazafelé a kertből, egy nagyon furcsa alakú felhőre lettünk figyelmesek. Nagy, fehér, lapos felhő volt, egy nyúlvánnyal lefelé. Mivel fogalmunk sem volt arról, hogy mi lehet az, lementünk a partra megnézni. Ez volt.
Így, a partról nézve már látszik, hogy füst, de fentről a hídról felhőnek tűnt. Akármi is égett, iszonyú nagy tűz volt. Mint később megtudtuk Veszprémben égett valami műanyagraktár. Veszprém tőlünk légvonalban 40 km.
Ez már mai kép, egy kis paradicsom, amit az öregek fészere alatt rendezgetek. Még érlelődniük kell, hogy jobb legyen a paradicsomlé, de már jobb, ha leszedtem, nehogy megrothadjon, vagy valami ilyesmi.
Ugyanaz, csak én is látszom rajta. Mostanában, ha írok is blogot, nem lesz benne kép, mert a gondos gazda hetes váltásba megy dolgozni. Itthagy engem a két kerttel, meg minden más munkával, azt se tudom, hová kapjak. És még a telefonom átjátszózsinórját is megette Lola, így csak akkor van kép, ha a gondos gazda is visszajön, jövő csütörtökön.
Itt játszik ez a két szörnyállat, lépni sem lehet tőlük.
Most bezzeg Lola itt fekszik mellettem, miután egyesült erővel megettünk egy cső főtt kukoricát. Ez a harmadik vetésű kukorica már, de nagyon hitványka lett. Pont akkor volt a legnagyobb szárazság amikor nőnie kellett volna. Így alacsony maradt, és aprók a csövek, de most a legjobb, zsenge. Az utolsó vetés, amelyiken még apró szőke csutkababák vannak, megint szép.
Utolsó kommentek