Tegnapi, sőt tegnapelőtti a történet, és a képek, csak nem volt eddig időm megírni a bejegyzést. Szóval, elpalántáztam a korai káposztákat, ebből kétkilós káposztafejek lesznek.

Kikelt a retek, sőt meg is lett permetezve földibolha ellen. Egyelőre nagyobb a bolha.

Ez pedig a borsó. Képzeljétek el a finom borsólevest csirkeaprólékkal.

Ez pedig a gyönyörű fehér virágú mák.

Lesz, ha majd megnő. :-)))))

Az időjárás-előrejelzés ellenére ragyogó napsütés van, és mindjárt megyünk a kertbe én epret kapálni, Laci füvet vágni, Lola rohangászni és hátramozdítani. Csak Amália cica marad itthon. Leginkább azért, mert kutyahám van itt vele és tegnap kilépett belőle. Na de azért a nagy szabadság nemcsak édes, hanem szörnyen borzalmas is, ezért a szökött jószágom megvárt az udvar végében. Tegnap mást se csináltam, csak föl-le mászkáltam a lépcsőn. Jó kardioedzés, a térdeimet meg hagyjuk. Ma már 5-től fél 7-ig bicikliztem Lolával, azaz én bicikliztem, ő meg szaladt előttem-mellettem-utánam. Már póráz sem nagyon kell, csak az igazán forgalmas utakon átkeléshez. Okos, szófogadó kutyus lesz, csak nőjön kicsit meg. Laci haragszik rá, mert neki nem fogad szót. Hiába mondom neki, hogy nem az anyját kell szidni, ha nem jön oda, hanem rá se nézve menni kell tovább, és már szalad is. És persze azért, mert hajnalok hajnalán őt rángatja, neki nyüszög, engem nem piszkál. Ma is négykor keltünk, de jövő héten már öt óra lesz az, nem is panaszkodhatunk. :-)))

Itt van néhány kép Loláról és a "pici" barátjáról, amint játszanak. Basa 7 éves, a másik lépcsőházban lakik.