Végre igazi tavaszi idő volt. Azért nem mertünk nekivágni egyből a kerti munkának, meg kellett adni a módját. Először délelőtt kimentünk körülnézni. Megállapítottuk, hogy ha délután is szép idő lesz,lehet az öregeknél rotálni és vetni. A másik kert egy tömbbe van fagyva, illetve ami kiengedett, az híg sár. Jó lesz, ha ott áprilisban tudunk kezdeni.

Szóval a kisebbik kertbe lementünk ebéd után. A nagy művelet nehezen akart beindulni, mert ugyancsak az ősszel járt utoljára a gép.

Először vessünk egy pillantást az eredeti állapotra.

Elöl benne van a múltkori négy sor mák, ha jól megnézitek, látszik is a pálcikája.

A gép előállt. Utána sűrű "áldásosztás" következett, mert nem akart elindulni.

Apró kutya egy nagy kertben. Persze, az ottani kutyával is játszott, de a kertbe is beszaladgált. Na akkor lett igazi probléma, amikor becsuktuk a kertajtót, mert elindult a gép és persze, nem akartunk kiskutyát darabolni. Akkor nem akart a másik kutyával játszani, csak nyifogott és hisztizett, hogy miért van ő a kerítés másik oldalán. Annyira, hogy a házból kijött Magdi néni, megnézni miért kiabál annyira a kiskutya.

Elmélyült munka oda,

És vissza. Borzasztó nehéz és fárasztó, és én vagyok a hajcsár, és az is fújja föl, aki kitalálta. Tudjátok, két fülem van...

Borsó a földben.

Így kell szépen takargatni. Látjátok Lolát? Ő húzza a madzagot, hogy még véletlenül se legyen egyenes a sor.

Ki hol kezdődik, és egyáltalán, mi ez? Arrébb szeretném tenni a jelölőzsinórt a következő sorhoz, Lola meg teljes erejéből nyomja lefelé. De én voltam az erősebb.

Szóval, van még vetve négy sor mák, hat sor cukorborsó, és három sor vöröshagyma. Aztán fél öt lett, lehajlóban volt a nap, és már nem volt olyan jó meleg. Meg persze, hosszú volt a tél, és nem szokta a cigány a szántást. Még Lola is elfáradt, alig értünk vele haza lefeküdt és alszik.