A hétvégén megejtettük a nagy kalandot Szeged mellett egy faluban. Pénteken délután levágták és szétbontották a disznót, mire mi szombaton reggel megérkeztünk, csak a feldolgozás maradt. Így is nagy munka volt, de nagyon jól éreztük magunkat, és nagyon finomakat készítettünk.

A kertben gyönyörűek voltak a hóvirágok. Nem volt nagyon hideg reggel. Azt hittük, esni fog, mert útközben többször is belementünk esőbe, de nem. Sőt, később még a nap is kisütött, és délutánra egészen enyhe lett az idő.

Itt még csak várták a disznóalkatrészek, hogy átlényegüljenek valami egészen mássá.

Másik edényben a szalonnánakvalók várták a sorukat.

Ez a háj, ami nemsokára hájas kiflivé változott, osztatlan sikert aratva a résztvevők és a kibicek között. Otthonról vittem hozzá szilvalekvárt. Nyami.

Eta, a ház asszonya, már a műhelyben, ahol a darabolás zajlott. Olyan a szeme, mint aki azt mondja, "te jószagú málnabokor! Mekkora felfordulás lesz itt még!" Lett is, de aztán a káoszból a rendszer is kialakult.

Mindenki úgy csinál, mintha marha fontos dolga lenne, pedig csak nekem volt egyedül. Én fényképeztem.

Tampont, szikét, törlést! A fő-böllér munkába állt. A ruhája zöld, ha nem látnátok. A lámpa nagyon csalósan adja vissza a színeket. Mint később megtudtuk, azért, mert ez egy műhely tulajdonképpen, és olyan lámpa van benne, hogy a forgó gépeket ne lásd állónak, hátha még rájuk tenyerelsz, ami nem éppen életbiztosítás.

Ki győz? A sonkacsont nem a puhaságáról híres.

Ott a farka!

Pista, a ház ura, elmélyülten szeleteli a zsírszalonnát. Én is azt csináltam.

És megvan! Formázódik a sonka. Nem hagytuk egybe, könnyebb darabokban sózni és füstölni, valamint nincs akkora edényünk, hogy egy egész sonkát főzzünk húsvétra.

Mit kértek?

Reggeli!!!!!!! Én már öt órakor olyan éhes voltam, mint a farkas. Ehhez képest ezek a fincsiségek tíz óra után kerültek az asztalra.

Nagyon finom volt. Ebből a tálból eszegettem a sült tarjakockákat. Mit mondjak. Isteni volt!

Ez a barika, azaz Barcsi, ott lábatlankodott végig. Az anyja nem gondozta, ikerbárány is volt, csak a testvére elhullott, így aztán bevitték a házhoz, cumisüveggel etették napos kora óta. Most igazi kezes bárány, ha a nagymama egyet lép, már ott van a nyomában.

Most nem igazán ért rá vele foglalkozni senki, meg is volt sértődve, sírt és nem akarta elfogadni a cumisüveget a tejjel. De aztán rájött, hogy a nagy kényeskedésben ő fog éhen maradni, és tőlem is elfogadta az ebédet, sőt a repetát is. Nagyon vicces. Ahogy a tejet nyeli befelé, pörög a farkincája.

Kolbászhegyek. Hazajöttünk, leadtuk a kolbászt a füstölőbe, 22 kiló volt. Remélem, füstölve is olyan finom lesz, mint sütve.

Amióta házit csinálunk, nem tudom megenni a bolti felvágottat.

Szóval, szép volt, jó volt, megvolt. Elfáradtunk nagyon, de meglett az eredménye.