Ma nem jutottunk ki a kertbe, mert Laci délelőttös a héten, én meg rohangáltam, mint pók a falon. Holnap reggel megyek paprikát, paradicsomot kapálni.
De hogy ne maradjatok kerti történet nélkül, folytatom a kertek történetét. Ott hagytuk abba, hogy eladták az első kertünket, ahonnan a nagyobbikam a cicát mentette.
Nem maradhatunk kert nélkül, ezért kivettünk egy másikat. Kicsit távolabb volt, mint az első, de még mindig könnyen elérhető biciklivel. Ó, a biciklin szállítható dolgok maximuma! Tudtam biciklizni két vödörrel, két kapával esetleg még gyerekkel a csomagtartón. Most meg…
Szóval, a kert a kárpótlási földekből volt, a népnyelv még mindig Torgyán-kerteknek hívja azt a részt. Felparcellázták 200 négyszögölenként, megcsinálták az utakat, a közművek helyét, hogy majd, ha arrafelé terjeszkedik a város, el lehessen adni őket teleknek. És persze ott, csak a kiváltságosok kaptak kárpótlási földet. A vicc az egészben az, hogy most is ott áll a terület, a város nem arrafelé fejlődött, eddig még nem kaszáltak rajta a tulajdonosok, és most is lehetne ingyen kiadó kertet kapni arrafelé.
Pontosan a jó megközelíthetősége volt a probléma. Ugyanis bizonyos elemek vittek mindent, amire rá tudták tenni a kezüket. És bizonyos elemek alatt ne sztereotípiákat értsetek. Fogtam benne az epremet békésen szedegető német turistákat, és a közeli lakóparkból babakocsival lopni induló középosztálybeli kismamákat is. Nem kiabáltam velük, csak mondtam nekik, hogy én dolgozom vele, ők meg miért szedegetik le. A legrosszabb az volt, amikor a gyerekek külön kialakított kiskertjét tarolta le valaki.
De voltak jó történetek is. Például, amikor kimentünk sátrazni. Egész későig kint voltunk, de éjjelre nem mertünk kint maradni. Vagy az, amikor a kukoricaszárat, meg minden kórót szedegettem össze, és égettem szántás előtt ősszel. Kisebbikem is kint volt velem, és fogott egy kisegeret. Mici, az egér, nagyon bizalmas volt. Tulajdonképpen belemászott a gyerek tenyerébe, üldögélt rajta, és két kézzel fogta a kukoricaszemeket, amit a lányom adogatott neki. Nagyon aranyos volt. Alig tudtam meggyőzni a lányomat, hogy ne hozza haza, jobb helye van a kertben. Készített neki oda vacsorára egy halom kukoricát, ha megette, ő lett a legkövérebb egér az egész városban.
Egyik évben nagyon jó volt a sárgarépatermésem. Akkorák lettek a répák, mint a karom. A legszebb példányokat bevittem a gimibe, megmutatni a többieknek. Gondolhatjátok…
Több évig voltunk ott. Nem emlékszem pontosan. Mint ahogy arra sem, hogy miért álltunk tovább. Valami a szomszéd kerttel volt, de ha fejre állok, sem emlékszem, és minden dolgok tudója, a nagyobbikam sem emlékszik. Végül is, abban a részben lett még egy kertünk.
Utolsó kommentek