Ugyanis a telefonomat beleejtettem a vízbe, és most várom, hogy kiszáradjon és újra életet lehessen beléje lehelni.

Addig a másik telefonommal telefonálok, amit már egy hete vizeztem össze, és megszáradt. Azt a titkosban ejtettem el, és megázott. De megtaláltam, kiszárítottam, és működik.Igaz, fényévekkel egyszerűbb szerkezet, mint a másik. :-(

Egy hétig autó nélkül próbáltuk megoldani a megoldhatatlant. Az eredeti kert 5, a Viperás 10, a Titkos 30 km-re van tőlünk, a gyümölcsös 25-re a másik irányban. Gondolhatjátok.

A reggelek kerekezéssel teltek, mert az élet nem áll meg. A kiskutya szaladt mellettünk, most határozottan van dereka, nem az a párnakutya, ami a télen volt. Én is érzem a heti veszteséget.

Csak éppen cipelni nem tudtunk semmit. Ma este lett kész a kocsi, nagy boldogan indulunk a Viperásba, mert szedni kellett volna ezt-azt, erre a nyakunkba szakad egy vihar. Semmit sem tudtunk végezni.

Life is still a bowl of cherries. Mondja ilyenkor az angol, mert nem olyan negatív, hogy azt mondja, ez a mi formánk.