Az óraátállításos vasárnap nagyon korán reggel lett, de nem baj. Ma az összes kertet végigjártuk, még a gyümölcsösben is voltunk, de arra már nem jutott kép.

Gyönyörű idő volt ma is, tegnap is. A képek tegnap kezdődnek, a nagy krumplivetéssel.

A legújabb kert sztárja, Lola, aki véletlenül belenézett a kamerába. Lolcsi nem Amália, aki pontosan tudja, mikor fényképezik, és az előnyösebb profilját mutatja.

Annyira jó idő volt, hogy felvettem a fürdőruha-felsőmet, hogy süttethessem magam a nappal. Le is kapta a vállamat. Ja, és ez a dokumentum bizonyítja, hogy a gondos gazda egyedül vetette a krumplit, egyedül takarta és töltötte fel. Szegény ember. Mindent egyedül kell csinálnia! azt mondta, hogy még egyszer  nem fogja egyedül felszedni a krumplit. Ha van hozzá kedvetek, nézzétek végig a tavaly szeptember-októberi bejegyzéseket, hogy ki csinált mit egyedül.

A komoly segítség.

Ez már az utolsó sor. Istennek legyen hála!

Megállunk, pihenünk...

Ez már vasárnap, és a kis kert, ahol kibújt a borsó. Nagyon száraz a föld, remélem, lesz már eső.

Ez a nagy kert, és benne a nárciszok. Kíváncsi leszek, hogyan virágoznak majd.

Vetjük a kukoricát. Ez fehér lófogú névre hallgat, csemegekukorica lesz, ha Isten is úgy akarja. Beáztattuk, mert olyan száraz a föld, erre akkorára dagadt, hogy a vetőgéppel nem lehetett vetni. Szedhettem ki, és vethettem kézzel.

Itt a vetőgép. Azért az arany mazsolát azzal vetettük, annak apró a magja, az meg szóródott, állítani kellett. Fránya technika!

És itt merült le a fényképezőgép, pedig még lett volna mit mutatni a mai napból, például a gyönyörű mandula- és kajszivirágokat, vagy a duzzadó cseresznyerügyeket, vagy a pici diófabarkákat stb, stb. Majd legközelebb.