...de nem egy hétre, csak a hét végére. És nem egy hét, hanem több, mint négy hét távollét után. Na, kapkodott is, mert sajnos egy ember, az csak egy ember, még ha volt is időnként segítségem. Szépen megnőtt a krumpliban a gaz, én hozzá sem tudtam nyúlni. Na ő azzal kezdte, hogy levágta az egészet. Na de beszéljenek a képek.

Ez itt a kedvenc óriáskaraláb(é)ja. Már nehezebb és nagyobb, mint Lola kutya.

Kinyílott újabb két kaktuszvirág. Még vannak bőven pici bimbók. Biztos most is áttelel néhány, hogy aztán korán kinyíljon. Most van igazán az ideje.

Szóval, itt a lekaszált krumpliföld, még szedés előtt.

Csupa zöld, meg gaz az egész gyerek.

Lola meg én csípős paprikát szedtünk. Este felfűztem, és elharaptam a cérnát. Bár ne tettem volna. Tényleg nagyon erős.

Ez már a krumpli, amiből felszedtünk két mázsát. Nem mintha látszana a krumpliföldön, ez gyakorlatilag két sor a tizenegyből. Lesz mit enni a télen.

Lola is szedi.

Ránkesteledett a krumpliföldön, de másnap, azaz ma folytattuk. Pontosabban a gondos gazda és Lola kutya kimentek délelőtt, én tanítottam, és amikor végeztem mentem utánuk. Addigra már ki voltak dögölve rendesen.

Ma már egészen más szemmel látom a világot.

Egy kisadag krumpli, meg persze a többi.

Aztán délután elmentem birset szedni. Most mindenhol káposzta és birs van. Majd lesz belőlük savanyú káposzta és birssajt, csak érjek oda. A gondos gazda holnap megy vissza, remélem hét végén visszajön, mert jövő héten Pestre akarunk menni, és ha nem jön, ott marad.