Már majdnem másik nevet kell adni a blognak, mert az epreskertből krumpliskert is lehetne. Ma reggel már fél hétkor kint voltunk, és krumplit vetettünk.

Itt vannak a legidősebb krumplik:

Feltöltve, gyomtalanítva, már csak bogár ellen kell permetezni, és várni, hogy kivirágozzon, és legyen alatta.

Ezek a második generációs krumplik, szépen kikeltek, arra várnak, hogy Lacinak legyen ereje tölteni őket.

És ezek a frissen vetett krumplik:

Ott csücsülnek a sorban. Laci feltöltötte őket, hogy mindjárt a kupacban nőjenek ki. Holnap le kell fújni őket Pendigannal, hogy a gaz ne előbb keljen ki, mint a krumpli.

Itt vannak a viszonylag egyenes sorok. Annyira azért nem, de inkább, mint az előzők.

Azért, hogy ne csak krumpli legyen. Kinyílott a bodza a kerítésnél. Jövő héten már tudok bodzaszörpöt csinálni. Hagyok is rajta, hogy bogyó is legyen, mert abból meg gyógylekvárt csinálok köhögés ellen. Sőt, kéne bodzavirágos mézet is csinálni, szintén köhögés ellen.

És Laci, a legnagyobb munkában. Elfáradt 11-re, mint a kutya. Jelzem, én is, és még utána mentem dolgozni, de ez senkit nem hatott meg.

Kikelt a tök, pedig azt hittem, sohase fog, és vetettem még. Most van egy vagonravaló. Imádom a tökfőzeléket jó sok kaporral, hidegen. Lacinak más a véleménye.

Most épp az uborkával vagyunk hasonlóképpen. Nem tudom eldönteni, hogy ki akar-e kelni, vagy vessek helyette újat. Várok még egy hetet. Még akkor se lesz késő uborkát vetni. Egész nyáron lehet.