Először is, boldog új évet nektek! Nem voltunk sehol, nem csináltunk semmit, csak lustálkodtunk egész szilveszter-újévben. Sőt még ma is. Én meg mehetek holnap dolgozni, hurrá, előre várom. (na, gondolhatjátok) Nézzétek, hogyan lustálkodnak egyes kivételezett egyedek. Biztos nagyon izgalmas műsor megy a tévében.

Na, de azért nem minden papsajt! Ma délelőtt kimentünk a birtokra, mondván, most keményre van fagyva az út, fel tudunk menni. Kemény is volt, de a kukoricakombájn úgy felszaggatta, hogy a Dacia csak bukdácsolt a keréknyomban.

Felmentünk, megállapítottuk, hogy nem kell az embereknek tűzifa, mert a gallyak, amiket levágtunk, ugyanúgy hevertek a fűben. Majd a hét végén felmegyünk, összeaprítjuk, összerakjuk, majd akkor biztos lesz gazdája. Laci szerint az emberek még lopni sem mennek, ha dolgozni kell a cuccal. Sőt, a mellettünk levő két nagy kukoricaföld tele van elszórt kukoricacsövekkel. Pedig azt is össze lehetne szedni jószágnak, vagy akár fűteni is.

Laci annyira meg akarta mutatni a kukoricacsöveket, hogy belelépett valami lyukba, és felhömbölödött. Meg is ütötte a térdét.

Hó nincs, egy szem se, még titkos havak sincsenek, mint Siófokon egy-egy árok mélyén vagy ház háta mögött. Viszont a dér szépen rácsipkézett a fák ágaira.

Szelídgesztenye

Szilva