Most előre tettem a képeket, hogy ne zavarják a szöveg olvasását. Nem mindig találom el, hogy mennyivel kell lejjebb tenni a szöveget, hogy ne akarjon a kép mellé mászni. Amikor szerkesztem, úgy látom, hogy jó, de aztán mégsem. Lehet, hogy nagyon egyszerű megcsinálni, és én vagyok béna, bármilyen tanácsot szívesen veszek.
A krumpli nő, már virágzik is, de a gaz sem marad kicsi, bár a kémiai hadművelet hatására, vagy egyébként is, nagyon kevés gyomfajta van a kertben. Aprószulák, egypár parlagfű, néhány mindenre elszánt vörösparéj, csattanómaszlag, és egy fajta, amit még sohasem láttam. Olyan gumója van, mint a csicsókának, de apró, kerek, ragadós levelei vannak, és fut, mint a nyavalya. Hála Istennek, kicsi mind, de ha nem kapáljuk ki, hamar a fejünkre nő. A képeken kukoricát kapálni vagyunk a kisebbikemmel.
Nagyon kövérnek látszom a képen. Jó húsban vagyok, az tény, de ennyire dagi csak akkor leszek, ha megeszem az összes krumplit, sütve.
Kukorica megkapálva, de aztán nagyon meleg lett, és hazamentünk. Ma reggel mentem ki újra, megkapálni a kicsi krumplikat, de alig lehetett megmaradni, mert annyi volt a szúnyog. Felhőkben röpködtek a fejem körül, mint a medvéknek Szibériában, csak nekik sűrű bundájuk van. Holnap reggel is ki kell mennem, mert nem tudtam befejezni azt a piszlicsáré kis munkát.
Délben majd leellenőrizzük, hogy vannak-e bogarak. Remélem, nem kell permetezni. Aztán jöhet a töltés.
A hónap vége felé, meg már csinálhatom az eperágyásaimat, augusztusban mehetnek beléjük az eperpalánták.
Utolsó kommentek