Ha jól odanéztek, látjátok a miniatűr salátapalántáimat, amit ma délelőtt, inkább reggel ültettem. Ma szombat van, a zöldhulladék szállításának a napja. Odatelefonáltam az illetékeseknek, hogy a kukoricaszárra is vonatkozik-e az 1m 20 cm-es hosszúsági határ, de hála istennek nem. Azt is megkérdeztem, hogy mikor érnek oda körülbelül, mert még újak vagyunk a terepen. Erre azt mondják, hogy hét órára már legyen kint, mert akár negyed nyolckor is mehet érte a kukásautó. Na, hatkor kirobogunk, még alig virrad, kirángatjuk a 14 kévét, elpalántázom a salátákat, szedünk krumplit, semmi. Na jó, felmentünk a városba, mert ezer dolgunk volt, elintézzük, megyünk vissza. Semmi. Leszedjük a zöldbabot, teszünk-veszünk, hát még fél tizenkettőkor sem volt a kocsi sehol. Akkor már hazajöttünk, mert főzni is kellett, jöttek haza a lányok. Remélem, azóta elvitték a kukoricaszárat.

Az eső is eleredt délután, a palántáim is meglocsolódtak.