Tegnap este 10-kor még szakadt az eső, így elmentem Laciért a műszak végére, hogy ne ázzon meg, amíg a buszmegállótól hazaér. Mire lefeküdtünk, elállt, és reménykedtünk, hogy reggel sem fog esni. Így is lett, viszont olyan vad szél kerekedett, hogy ha lett volna hosszú madzagunk, egymást sárkánynak eregethettük volna. Még ez sem baj, legalább felszárad a föld. Elindultunk a kert felé, összeszedtük a megszerelt masinát, gyönyörűen indult, és persze vittük magunkkal a pöpec kis fűkaszát, hogy le tudjuk vele vágni a kert szélén a gazt.
Már akkor elkezdett csepegni az eső, de azt mondtuk magunknak, hogy elmegyünk kenyeret venni, addig kitalálja az idő, hogy mit akar, aztán kimegyünk a kertbe. A pékségből kijövet már nem esett, így nem akadályozott meg semmi bennünket, hogy odaérjünk. Hanem, ami ott fogadott! A gaz két nap alatt akkorát nőtt, hogy szörnyű.
A paradicsomok mind fekszenek a földön, és akkora sár van, hogy kapálásra még gondolni se szabad, nehogy helyben elsüllyedjen a gép.
Rendben. Levágjuk a kerítés tövében a füvet. Laci vágja, én meg kihúzgálom a gazt a paradicsom, paprika és a bab közül. Neki is álltam. A babot úgy kellett nagyítóval keresnem, de a galambok megtalálták őket, fene a jó dolgukat, mert mindegyiknek meg van csipkedve a teteje. Sőt, sok egészen ki van húzva.
Summa summárum, az egész kertben levágtuk a gazt, most legalább nem úgy néz ki, mint akinek se ura, se gazdája, de haladni a munkával semmit nem tudtunk. Van még vetni való krumpli, a kikelteket töltögetni kéne, a babok után még vetni ezt-azt, ehelyett fél tízkor eleredt az eső úgy istenigazából. Jól meg is áztunk, amíg kicuccoltunk a kertből, és becuccoltunk a garázsba.
És most jöjjenek a képek: Kerti divat 3
Krumpli
A kerítés mellett
Beláthatatlan távlatok
Utolsó kommentek