Na nem ez. ez még a gyönyörű tavaszi kép a Viperásból, ahogy a nagy barackfa ki akar nyílni. Gyönyörű, és remélem lesz rajta rengeteg barack is. Alig várom a sárgabarackot!

Innen jobban látszik. Gondolom, azóta az egész barackfa teli van virággal. Megyünk ki ma, lefényképezzük.

A mérgelődés innen kezdődik, bár itt még a kutya se tudta, mi vár rá. Ez itt a Titkos, ahová elindultunk krumplit vetni.

Gazos, göröngyös, de nem ez az igazi baj. Hanem az, hogy nincs rendesen megszántva. Kb 10 centire lehetett a rota nyitóekéjét lenyomni, és úgy nem lehet krumplit vetni. Biztos, ami biztos, húztunk egy sort, és próbáltunk dolgozni. Ő a segítségünk erre a napra. Lacinak hívják.

Én is dolgozom

Ez a valószínűtlenül kék ég, és a pince, ami megroskadt a téli hó alatt.

És innen két képet és szöveget már nem rakott fel a rendszer, de most nem érek rá vele játszani. Majd este folytatom.

Most már este van és remélem, minden működik. Szóval Lola a fáradt, itt már aluszik, mi pedig a szenteket számláljuk elő, mert sehogy sem megy a krumplivetés. Rosszul felszántott földbe nem nagyon lehet. Aztán mérgünkben összepakoltunk, és átautóztunk a Viperásba és ott folytattuk tovább.

Érdekes, ott másfél óra alatt öt sor krumplit vetettünk, és hosszabbakat, mint a Titkosban.

Munkában a segítség.

Mindenki serénykedik.

Ez már a vasárnapi pultunk. Látjátok, milyen szép?

Itt a másik fele is.

Jókedv, kacagás.

Egészen jó piacnapunk volt, köszönhetően a jó időnek. Már nagyon megérdemeltük.

Azóta vetettünk borsót, krumplit, petrezselymet, sárgarépát, és holnap is fogunk, de fényképezni nem értünk rá.