tavasz, Most legalábbis úgy látszik. Kedden voltunk az eredetiben, hogy egy kevéske eperpalántát még ültessek. A meglévő száz mellé még százat. Várjatok, ideírom a nevüket, mert még emlékszem, de majd később nem fogok.

Az első ágyás Elsantha, a második Lambada. Sajnos az augusztusban telepített Asia fajtából egy se maradt, köszönhető ugyanannak a szárazságnak, ami miatt novemberre lett újkrumplink. Csodájára is járt a világ!

A Lambada eper a korábbi. Ugyan vannak otthon még másik fajták is, most egyelőre ennyi települ, aztán meglátjuk, itt hogyan érzik magukat.

Ha a viperás beválik, és megkapjuk hosszabb időre, akkor oda is fogok telepíteni.

Itt vigyorognak az új eprek.

Na és ez a szemmel alig látható, a kikelt borsó, amit még március 15 előtt vetettünk. Mégis lesz belőle valami, legalábbis reméljük.

Ez pedig valaki, aki nem volt hajlandó kiegyelni a mákot, mondván elég ritka az. Hát, majd meglátjuk. Attól, hogy még valaki nem szereti a mákot, még dolgozni kell vele, vagy nem?

A jácint kinyílás előtti állapotban. Azóta napos napok vannak, biztos kinyílt már, csak én nem érek oda megnézni.

A tavasz biztos hírnökei: százszorszépek a fűben.

Holnap, ha minden igaz borsóvetés lesz a viperásban, szombaton krumplivetés a titkosban, vasárnap piac Pesten, aztán jövő kedden megint krumplivetés, csak már a viperásban.

Csak szép időnk legyen hozzá!