Tegnap megint voltunk a Szimpla piacon, nagyon jó volt. Sokan voltak, sokat vásároltak, sok mindent eladtunk és családi találkozót is rendeztünk, mert a testvéremék is és mindkét lányom is ott voltak, és sikerült egyszerre érkezni. Na, de ez a vége.

Az első a kutya, aki meg nem enné a kenyeret, ha csak úgy nekiadnánk. Még a vajas, vagy májasos kenyérről is csak lenyalja a rávalót, a kenyeret ott hagyja, hogy túl sok benne a liszt. Viszont a tyúkok vödréből kivenni az egészen más. Ott a kenyér ellenállhatatlanul finommá válik.

Látjátok, ki sem teszi a szájából.

Most pedig a kaktusz. A nagy kaktuszunk a lépcsőházban már akkorára nőtt, hogy mozdíthatatlan. De nem hagyta abba a növekedést, sőt. A tavasszal hozott új ága már nagyra nőtt, sőt, egy újabb kicsi ágat nevel. Selymes kaktuszbaba.

Itt jól látszanak az arányok. Magasabb, mint én.

Ott a selymes.

Összecsomagolódtak az aszalt mindenfélék a piacozáshoz. Végül is nem nagyon volt keletjük, gondolom azért, mert nem tudtam őket rendesen kiteregetni hely hiányában.

Ezeknek már annál inkább, bár egy kicsit tájékozatlan a közönség, ezek nem a szokásos méretű és színű padlizsánok, pedig most csak a fürtös rózsaszín és a fehér maradt meg (a többi ki se kelt) Tavaly volt zöld és sárga is, és ha rajtam múlik, jövőre is lesz. Sőt, pici grillezni való padlizsán is, ami kb 15 cm hosszú és hüvelykujjnyi vastag.

A paradicsom a sztár. Eladtunk hat ládával.

És itt vagyunk mi a boltunkban. Látjátok, milyen kevés helyre kell mennyi mindent kirakni. De jövő héten is megyünk, és lesz paradicsom újra. (Legalábbis remélem.)