Tulajdonképpen ez a történet tegnap kezdődött, amikor is reggel korán kivittem a jónépet dolgozni a kertbe. Gyönyörű idő volt, kár lett volna itthon tespedni, addig is, amíg én az iskolában vagyok, hát még utána! Tehát a fő-fő kertész megkapálta a hagymát és az eprek nagy részét.

Ez már itt csak munka-imitáció, amikor értük mentem, megkértem őket, hogy álljanak be egy fénykép erejéig.

Lola és az ő lelkesedése. Második fénykép, mert először felugrott, hogy megnézze, mi van a kezemben.

És itt a megkapált eper. Mára szépen elszáradtak benne a gazok.

Bimbós az eper. Tegnap azt mondtam, egy hét múlva virágzik, és május 10 körül már eszünk epret, persze ha a fennvaló is úgy gondolja.

Valami véletlen csoda folytán egy pofásabb nárcisz is bekerült a nekem szánt adagba.

Na, és ez a mai kép, nem kellett egy hét, hogy kinyíljon az eper. Reményteljes.