siófoki epreskert

Ez lesz aztán a keverék, csak győzzétek a sokféle képet nézni!

Meleg van, Amália cica iszik a csapból. :-)

Ez a titkos szomszédságában levő birtok, ahol a szilvafát nekünk adták a tulajdonosok lerázás céljából. Nos, ráztunk is belőle szilvát, azaz mirabolánt, hogy legyen cefre, amiből aztán fincsi pálinka lesz, ha megfőzetjük.

Egyelőre megpróbálom a levelek nélkül felszedni a hálóról.

Ez a titkosbéli krumpli, szépen virágzik, és remélem, lesz is belőle valami, mert ha nem, sosem gazdagszunk meg. :-)

Ugyanaz, más szögből. Itt látszanak a monsanto-kukoricák. Szépen megnőttek.

még egyszer.

PIAC! Iszonyatos meleg volt, lehet, ezért nem volt annyi vásárlónk, mint máskor.

Ott ülök, mint egy fehér felhő, és rettenetes melegem van.

Ez itt a nagyobbikam, patisszon-polippal a fején. :-)

A fülei krumplik nagyon szépek voltak a múlt héten. Ma délután akartuk meglátogatni őket, de nagyon meleg van, így hát egy kicsit pihenek, aztán meg főzöm a barackbefőttemet és .lekváromat. Van egy kis körtém is befőznivaló.

Ez pedig egy új piac, a sashalmi, de nem hiszem, hogy elmegyünk még egyszer, nagyon gyenge volt. :-(

Mármint az új képeket betenni a blogba.

Ezt rabszolgamunkának hívják, és úgy is érzem magam. :-(

Ez pedig az eddigi legnagyobb standunk, látjátok, mennyi mindenféle van?

Ugyanis a telefonomat beleejtettem a vízbe, és most várom, hogy kiszáradjon és újra életet lehessen beléje lehelni.

Addig a másik telefonommal telefonálok, amit már egy hete vizeztem össze, és megszáradt. Azt a titkosban ejtettem el, és megázott. De megtaláltam, kiszárítottam, és működik.Igaz, fényévekkel egyszerűbb szerkezet, mint a másik. :-(

Egy hétig autó nélkül próbáltuk megoldani a megoldhatatlant. Az eredeti kert 5, a Viperás 10, a Titkos 30 km-re van tőlünk, a gyümölcsös 25-re a másik irányban. Gondolhatjátok.

A reggelek kerekezéssel teltek, mert az élet nem áll meg. A kiskutya szaladt mellettünk, most határozottan van dereka, nem az a párnakutya, ami a télen volt. Én is érzem a heti veszteséget.

Csak éppen cipelni nem tudtunk semmit. Ma este lett kész a kocsi, nagy boldogan indulunk a Viperásba, mert szedni kellett volna ezt-azt, erre a nyakunkba szakad egy vihar. Semmit sem tudtunk végezni.

Life is still a bowl of cherries. Mondja ilyenkor az angol, mert nem olyan negatív, hogy azt mondja, ez a mi formánk.

Látjátok mekkora vállalkozás? Jól megnőtt a fű. Pedig mindig nagyon picire vágjuk.

Valódi érintetlen dzsungelnek tűnik. Vadvirágos rét. :-)

Igen látványos felhők voltak, de nem áztunk meg, ellentétben néhány tavaszi kirándulással.

Én meggyet szedtem, és el is tettem kibontva, de nem cukorral, hanem a saját levében. Azt úgy kell, hogy kibontjuk a meggyet, púposan belehalmozzuk a befőttesüvegbe, rácsavarjuk a lapkát, és nagy lábosba tesszük.

Az üvegek háromnegyedéig feltöltjük a lábost vízzel, és forró sütőbe tesszük. A víz forrásától számított húsz percig marad a sütőben, aztán kivesszük, letakarjuk, és az üvegeket a vízben hagyjuk kihűlni.

Szépen engedett levet, tele vannak az üvegek. Remélem nem romlik meg.

Leginkább az időjárás. A mai nap első fele még a terveknek megfelelően alakult, de aztán elromlott az idő, és a nagy munka helyett nagy eső, és nagy alvás következett. Rám is fért, és a 40 fok helyett 20-ban nem is lehetett mást csinálni.

Ez még a múlt hét vége felé a legnagyobb melegben készült. Rumcájsz füvet vág. :-)

Kutya meleg volt, árnyékban 38 fok. Csoda, hogy Lolának lóg a nyelve?

Ez itt életünk leghosszabb standjának első fele. Ennyi árut még soha nem vittünk. Eladtunk majdnem mindent, de azért keletkezett visszáru is, ami eddig nem nagyon volt. Azért vittünk annyi mindent, mert eddig mindig 11-ig eladtunk mindent, aztán meg ott álltunk a lekvárokkal.

És még ez is mind. A mindenféle színű cukkinik is, és a saláta is.

Na ez már a ma reggeli, mit reggeli, hajnali hadművelet. Látjátok, milyen hosszúak még az árnyékok. Ott árválkodik a gép a Titkos közepén. Pssszt!

Ezen a képen valaki a tököt kapálja, valaki más meg az eltemetett sündisznóbőrét őrzi. Szinte nincs a Titkosban olyan négyzetméter, ahová az a sündisznóbőr ne lett volna elásva.

Ő a Sarpo Mira. Szépen kikelt, és jó sötétzöld a levele. Reméljük, nagyra nől ebben az esőben, nem szeretnénk túl sokat kapálni.

Hatalmas a Titkos, de annyira azért nem, amennyire látszik. A Viperás háromszor ekkora.

Aki jól megnézi, meglátja a képen a dolgozó embert.

Ez a múltkori titkos tüntetés terméke. Kikelt, bár nehéz még meglátni, a sorköze megkapálódott. A sora majd csak akkor, ha jobban megerősödik.

"Gyere közelebb, menekülj el, kicsi madaram, te vagy a bűnjel"

Na azért nem, de a kukorica köze is halad. Én a sorát kapálgatom, de majd a jövő héten folytatjuk.

Holnap, ha ilyen borongós idő lesz, végre sor kerül a szőlőre is.

Úgy tűnik, az elmúlt napok munkája miatt túlpörögtem, és most, hogy lenne időm rá, nem tudok aludni. Mindegy, megírom az új bejegyzést, aztán meglátjuk, mi lesz.

Finom cseresznye a Viperásból.

Ugyanez a piacon.

Ez egy másik, ki tudja hányadik elhanyagolt birtok, ahová menni lehetne, itt ház is van, illetőleg pince-présház.

A tulajdonos mindent megtenne, hogy le legyen róla a gondja. Itt éppen lefelé jövök egy olyan lépcsőn, ahol jobb napjaimon fel sem mentem volna.

Ő az. Alul présház, pince, konyha, felül egy hatalmas szoba. Jól fel van építve, bár felújításra szorul.

A meggyfák a telekhatáron.

Az egész gyönyörű völgyben több az elhanyagolt birtok, mint a gondozott. Nem szörnyű ez?

Körtefa, és bokrok. Az egész birtokból, és a völgyből gyönyörű gondozott kis édenkertet lehetne csinálni. Illetve, biztos vagyok benne, hogy húsz évvel ezelőtt még az is volt, mint ahogy a falu is, ami mögött van. Pazar a kilátás a környező dombokra, friss a levegő, jó a föld, mi kell még? Az emberi erő és az akarat. Innen is kihaltak az öregek, a fiatalok pedig nem tudták átvenni, mert külföldön dolgoztak. A többi birtok mögött is, meghalt öreg, külföldi tulajdonos. Német/osztrák/holland, aki húsz évvel ezelőtt megvette, azóta be se tette a lábát. Benne az egész 20-21 századi történelem. :-(

Ez itt a másik irány.

Nem tudjuk elfogadni, különösen azért, mert hosszú a földút, ami oda vezet, és meg mert mi olyan helyet keresünk, ahol állatoknak is van hely. De nagyon elszomorító ilyen helyeket látni. Ez tőlünk a második falu határában van. De nem kéne ilyen messzire menni ilyen helyért, van kb egy fél kilométerre tőlünk, Siófok határában is.

Az idő rettenetesen felgyorsult, igazi dupla-tripla napokat tartunk. Az első képek a múlt heti piacozásról szólnak.

Ezek az óriás tojások, amiket a piacra vittünk, de nem kellettek először a kutyának se, mert nem hitték el, hogy tyúktojások. Igaz, azok a nagy fehér húshibrid tyúkok tojják őket, és kettő sárgájuk van, de azért rendes tojások, csak kettő helyett egy kell a sütibe. Nagy kreativitásomban arcot rajzoltam nekik, de így is csak ötöt tudtunk eladni a tizenötből. A többit a lányok hazavitték. Persze, ma mindenki a nagy tojásokat kereste rajtunk. Jellemző!

A Viperás szőlőjében áll egy eperfa. Leszedtük, és elvittük a piacra. Rácsodálkoztak a népek. Jééééé, eper/szeder (kinek, mi) harminc-negyven-ötven éve nem ettem... És öt perc alatt elfogyott. A héten két piacra vittünk, hasonló eredménnyel.

Apró murok, petrezselyem, és a többi. A nótát tovább ismeritek.... :-)

És itt a lekvárospult, a sok feketecseresznye-lekvárral.

Ugye, milyen szépek?

Nem kell ide lámpa! Hazajöttünk a piacról, hazahoztuk Lolát, és ahogy beléptünk, a két állat játszani kezdett, és ritka alkalom, hogy hagyták magukat lefotózni.

Barátságos mérkőzés a folyosón.

Második menet. Döntetlen.

Ez már a Monsanto elleni tüntetés. Igaz, hogy csak ketten voltunk itt, meg a kutya, de lemorzsoltunk a tavalyi kukoricából egy kisvödörre valót, beáztattuk vízbe, hogy csírásodjon, és elvetettük a Titkosban. Hajnali 5-kor, mert 8-ra mennem kellett dolgozni.

A titkos tüntető és az apró gaz.

Én csak két sort vetettem, illetve két és felet, de az is pont elég volt.

Ez már esti kép a borsóföldről a Viperásban.

És ez a gaz, hogy lássátok, hogy holnap reggel minek állunk neki. Kívánjatok kitartást!

Kaptunk egy cseresznyefát, és elmentünk lerázni, mert nagyon érett, szedni már nem lehet, és nem tudtuk.

Nem jött le, csak az, ami rohadt. Mérgünkben még fényképezni is elfelejtettünk. Miért nem vagyunk húsz évesek, biztos meg tudtuk volna úgy rázni a fát, mint Krisztus a vargát. :-(((((

És még régi is. Ezek a képek pont egy hete készültek, és csak most érek oda, hogy feltegyem őket. Most is csak azért, mert a tanítványom késik. Vagy nem is jön.

Borsószedés a Viperásban jobbról,

és balról. Érdekes, az én vödröm sokkal gyorsabban telt. Biztos kisebb volt. :-)

Aztán másnap reggel elmentünk piacozni, Lolát otthagytuk az öregeknél. Nézzétek, milyen bánatos.

Nem unatkozunk, gondolhatjátok.

Nézzétek, milyen szépek a kaktuszaink. Közben a narancssárga is kivirágzott.

A borsó azóta leszedődött, sőt el is ballagott a piacra, és el is ment az utolsó szemig. Ha Isten is akarja, ma este tudunk szedni a másikról.

Az eredeti kert fokhagymával és mákkal. Azóta kicsit megnőtt a fű. Esik, mintha fizetnék.

A mákok csodaszépek.

A cseresznye is ugyanarra a sorsra jutott, mint a borsó. Ha nem esik, ma két fáról szedünk.

Titkosbéli krumplivetés. Tizennégy tele krumplisor, és még ugyanennyi szabad terület.

Munkában a segítség.

Lola fára akar mászni.

Az első kettő krumplisor szépen kikelt és kigazosodott. Hogy azt mikor fogjuk megkapálni, az jó kérdés.

Azt hittük, vihart kapunk.

Ígéretes, mi? Végül elment valamerre, de ahová ment, jeget vitt.

Én annyit dolgoztam, mint állat. Az összes krumpli az én kezemen át jutott a földbe, és még takarni is beálltam.

Készen áll a nagy mű, de az alkotó nem pihen, sajnos.

Szép, mi?

Most így néz ki a titkos, érdekes, van aki rendesen meg tudta csinálni. Csak éppen nekünk ki kellett fizetni a minősíthetetlen munkát is (11 ezer forint) és a rendes munkát is, ami 15 ezer lesz. Szombaton megyünk és kifizetjük, tudunk mit tenni?

Lolához tudjátok viszonyítani a terület szépen eldolgozottságát.

A színek az érdekesek a délelőtti napsütésben. A Sarko Mira krumplik várják, hogy a pincébe mehessenek.

Állítólag ez valami szuper, afrikai fajta, ami igen bőtermő és bírja a szárazságot, sőt, igényli. Állítólag nemigen támadja meg semmi, és lehet egymás utáni évben ugyanoda vetni. Megkóstoltunk egyet nyersen, kicsit sűrű, de finom. Állítólag megint, főzni és sütni is jó, egyedül pürének nem tökéletes. Na, nem eszünk belőle pürét.

Mindig a legerősebb napsütésben sötét a kép. ez az árnyékos oldal, ahol G.G. a krumplikat pakolássza.

A pince többszáz éves, és az ajtaját kisebb emberekre szabták, mint mi vagyunk, de a krumpli szépen ellesz benne szombatig, amikor is nagy titokban elvetjük az egészet a titkosban. De pssszt! titok!!!!!!!!

Hanem mák. Kinyílott a gyönyörű mákom. Most négy sor van, ami duplája a tavalyinak, de ha megkapjuk a viperást jövőre is, akkor legalább fél holdat bevetek mákkal.

Érdekes, hogy ugyanaz a mák, és egyik világosabb, a másik sötétebb lila. Az igazán szépek majdnem feketék.

Egy nap virágzik, másnapra lehullik, és harmadnap már ott a mákgubó. Meglátjuk, milyen lesz az idén, mert valakik szerint a hangya kiritkította, nem kell még nekünk is. :-)))))

Kötözzünk szőlőt. Pont arra való idő volt, és a föld is sáros volt egy kicsit, de a szőlőkötözéshez pont ideális volt.

Ugyanaz, más kiadásban. :-)

Szépen megnőtt a krumpli, sőt, egyik másik már virágzik is. Lesz itt krumpli, kérem!

Krumplivirág.

Még egy krumplivirág.

De az egész sor bimbóban van. Más években ilyenkor már esszük a krumplit, most még két hetet várni kell. Így is sokat hozott be a természet az egy hónapos késésből.

Az eper rendületlenül virágzik. A legkorábbi érik is már, és a verebek, rigók, mindenféle égi madarak összecsipkedik.

az hosszú a kertben. Pedig ma megvolt. Először krumplit vetettünk.

Én rakom a gyönyörű, távolról sem egyenes sort. De látjátok, ez már a második krumpliföld felső harmada. Iszonyatos mennyiségű krumpli van rakva, sőt, a legtöbbje már ki is kelt.

A kutya fáradt el legjobban, pedig ez még csak az első sor volt. Az előző képen rakom az utolsót, szám szerint

a hatodikat. Ez még csak az utolsó előtti krumplivetés, az utolsó majd 25-én a titkosban.

G.G. takarja. Most simára takartunk, mert meg kell kapálni. Jelzem, a többit is meg kell, pedig nem akartuk.

és lehűlt kicsit a levegő. De azért remélem, ha holnap kimegyünk a viperásba, fagy nem lesz. Igaz is, láttam egy döglött kígyót a kertben, bár nem tudtam megállapítani, hogy milyen fajta, főleg azért, mert félig meg volt éve. A mongúzon kívül mi eszik kígyót?

Na, de a képek.

Ez itt a babvető brigád. Még jóval a fagyosszentek előtt, de legalább elvetettünk egy csomó babot, amelyek közül már ki is kelt valamennyi. Majd holnap meglátjuk, mennyi.

Csinos kis fészkekbe raktuk, jó sok volt.

Íme a bab. 4-7 szemet kell egy fészekbe vetni. Akkor még száraz volt a föld, azóta már több eső is áztatta.

Piros vagyok pirosban, és a kezem is jól lesült.

Kutya meleg van!

Megy a gazvágás ezerrel.

Virágzik a borsó. Azóta már kicsi hüvelyek is vannak rajta, ha minden igaz, pár nap, és lesz borsónk.

A gyönyörű borsóföld az eredeti kertben. Holnap már a Viperásban is virágzó borsóföldeket látunk majd, legalábbis remélem.

Ez a múlt heti piacunk. Jó volt, a lehetőségekhez mérten. Na, ezen a héten hogy jártunk, spenót helyett sóskát sikerült felvinnünk. Nem is tudtuk eladni. De azért nem veszett kárba, mert eltettem az egészet. Majd elkopik üvegben.

Ez nem a mienk, csak egy háznál láttuk a mobil kecskeketrecet. Babakocsi kerekek vannak rászerelve, benne a három kecske, szépen lelegelik a füvet a ház előtt, aztán arrébb tolják az alkalmatosságot, és a kecskék tovább legelnek. Praktikus.

G.G. a szőlőből távolítja el a tyúkhúrt. Majd a sort megkapálom, de nem most. :-)

Előtte...

Eltűnt egypár kép, amit betettem. Holnap folytatódik...

Bár most valóban eltolódott a hangsúly a Viperás felé.

Mondjuk, ezen is a Viperásban kapálom a borsót. ez akkor volt, amikor a gyümölcsösben vágtuk a füvet, hazajöttünk, ebédeltünk, és irány a Viperás. Több, mint elfáradtam aznap.

Na, ez már a másnap, az eredetiben, ebédszünetben, azaz 11-től 3-ig dolgoztunk. G.G. előkészítette a terepet a krumplivetéshez.

Forduló. Lola is segít. Főleg ugatni. Már harmadik éves, de nem bír leszokni a gépek ugatásáról. Pedig van zaj anélkül is bőven.

Frissen kapált hagymák, borsók, és a többi. Míg G.G. rotált, én ezt csináltam.

És mielőtt valakik azt hiszik, hogy én nem dolgoztam, a krumplit is én szórtam a fészkekbe, és takarni is segítettem. Vagyis én is nekiálltam takarni a végéről.

Hiába, na. A szakmunka az szakmunka. És lassú munkához idő is kell. Nem ám úgy, ahogy én, két sor között szökdécselve!

Közben az otthoni virágok is kitavaszodtak, csak éppen össze-vissza. A sárgának valóban ilyenkor kellene nyílania, de a narancssárga már egy hónapos lemaradásban van, és esze ágában sincs bimbókat hozni.

A piros kaktusz júliust érez.

Ez a virág meg a nagykönyv szerint egyszer virágzik, aztán elpusztul. Szerencsére, még nem akadt a nagykönyv a kezébe, mert már a harmadik szezonját tartja.

Ja, meg fűnyírózúgás. G.G. főz, és míg a kaja készül felrakta nekem a képeket, hogy csináljak velük, amit akarok. Szóval írok új blogbejegyzést.

A mai nap még korábban kezdődött, mint a tegnapi, mert messzebbre mentünk. Most abszolváltuk az első fűnyírást a gyümölcsösben.

Csak hogy érzékelni tudjátok a feladat, és a fű, nagyságát.

Egy fűnyíró már kiszállt az útra. Beállni a fák közé még nem tudok, mert először le kell ott is vágni a füvet.

Ez a nyíló birsfa a kert másik végében van. 160 méterre az előzőtől. Közben végigtoltam a fűnyírót.

A legszebb virága a birsnek van.

Ha jól belenéztek, láthatjátok az utat, ahol Lola szaladgálni szeret. Ő sem szereti, ha nagy a fű.

Utakat vágok.

Pici barack. A természet igyekszik utolérni magát. Egy nap virágzás, egy nap kötés, a harmadik napon már úgy néz ki a kis barack, mint ahogyan május elsején kell.

Ez volt az a pillanat, amikor a fűnyíróm megadta magát. Semmiféleképpen nem akart elindulni, mert úgy fel volt forrósodva. Már nem volt sok hátra, de azért kellett volna az én hozzájárulásom is. Fűnyíró híján viszont lejárt a műszakunk.

Már csak egy csík maradt. Mindjárt rendezettebben néz ki, nem olyan, mint akinek se ura, se gazdája.

Az utolsó simítások. aztán hazajöttünk, és mivel elbeszélgettük az időt, hazajöttünk ebédelni. Kész is a kaja. Mindjárt felfaljuk, és megyünk a Viperásba.

Kedden délelőtt 10-ig értem rá, ezért lenyomtunk egy hajnali műszakot a Viperásban. Viperát nem láttunk eddig még, csak ma (szerda) délben egy gyíkot. Biztos az volt a tavalyi vipera.

Ez egy gyönyörű japán cseresznyefa, amit G.G. nem tudom, hol fényképezett, és ő sem emlékszik rá, de azért szép.

Kicsit sötétnek tűnik, mert éppen csak előbújt a napocska, de már indulunk füvet vágni.

Célszerszám és Lola farka. Kisétált a képből. :-(

Kikelt a tök. Ki szereti a tökfőzeléket? ÉN, ÉN, ÉN!!!!! G.G. csak a fasírtot szereti, ami mellé jár.

Hosszú árnyékot vetek, de a borsóig nem ér el. A mögötte levő borsó is kikelt, lehet kapálni, meg ezt is.

"Egy sötét alak, sötét szándékkal"

Tankolás, és vágás!

Pár nappal ezelőtt még csupasz kóró volt a szőlő, most meg ott a kis fürt.

És legutoljára a legrégebbi kép, ez még 27-én készült, és engem ábrázol babvetés közben. Rengeteg babot kellene még vetni.

A mai gyümölcsösbeli munkáról is készültek képek, de majd csak este lesznek feltéve, mert ebédelünk, és megyünk vissza a Viperásba. ( a gyíkhoz.)

Ha tudtok!

Az eredeti kis kertben már ekkora a borsó. Meg is van szépen kapálva, G.G munkáját dicséri.

Ez a gyönyörű tulipánfa az mellett az út mellett van, amelyen a Viperásba járunk.

Végtelen krumplisorok, amelyek azóta tovább terjeszkedtek.

Nagyon korán mentünk ki, fáztam, mint a kutya. Kimelegedésnek megkapáltam a Viperásban kikelt borsót.

Szaporodik a barázda.

Precíziós szakmunka.

Ez pedig én vagyok a szocialista munka hőse, mögöttem a bevetett terület. Látjátok azt a zölddel benőtt részt? Na, azt ma megkapáltam és beültettem sárgadinnyével. Mivel csak délután egykor tudtam nekiállni, ma nem volt hideg. Ki is vagyok, mint a liba.

Kinyílott a gyönyörű vérszilvafa a ház sarkánál. Remélem, lesz megint "mérgező bogyó", amennyi kell.

Látjátok, mennyi krumplisor van már? És még mindig van egy mázsa vetőkrumplink. (ki sincs fizetve)

És a cseresznyefa is virágzik a Viperásban.

A nagy árvacsalántengerben a szőlő is hajt, ezek szerint mégsem fagyott el. Az árvacsalán is ideig-óráig nő, most a vetés fontosabb.

Őszibarackvirág.

Na, és hogy jómunkásember is legyen a képen. Megsültünk, mint a pecsenye. Igazán nem vagyunk papírkertészek.

Na nem ez. ez még a gyönyörű tavaszi kép a Viperásból, ahogy a nagy barackfa ki akar nyílni. Gyönyörű, és remélem lesz rajta rengeteg barack is. Alig várom a sárgabarackot!

Innen jobban látszik. Gondolom, azóta az egész barackfa teli van virággal. Megyünk ki ma, lefényképezzük.

A mérgelődés innen kezdődik, bár itt még a kutya se tudta, mi vár rá. Ez itt a Titkos, ahová elindultunk krumplit vetni.

Gazos, göröngyös, de nem ez az igazi baj. Hanem az, hogy nincs rendesen megszántva. Kb 10 centire lehetett a rota nyitóekéjét lenyomni, és úgy nem lehet krumplit vetni. Biztos, ami biztos, húztunk egy sort, és próbáltunk dolgozni. Ő a segítségünk erre a napra. Lacinak hívják.

Én is dolgozom

Ez a valószínűtlenül kék ég, és a pince, ami megroskadt a téli hó alatt.

És innen két képet és szöveget már nem rakott fel a rendszer, de most nem érek rá vele játszani. Majd este folytatom.

Most már este van és remélem, minden működik. Szóval Lola a fáradt, itt már aluszik, mi pedig a szenteket számláljuk elő, mert sehogy sem megy a krumplivetés. Rosszul felszántott földbe nem nagyon lehet. Aztán mérgünkben összepakoltunk, és átautóztunk a Viperásba és ott folytattuk tovább.

Érdekes, ott másfél óra alatt öt sor krumplit vetettünk, és hosszabbakat, mint a Titkosban.

Munkában a segítség.

Mindenki serénykedik.

Ez már a vasárnapi pultunk. Látjátok, milyen szép?

Itt a másik fele is.

Jókedv, kacagás.

Egészen jó piacnapunk volt, köszönhetően a jó időnek. Már nagyon megérdemeltük.

Azóta vetettünk borsót, krumplit, petrezselymet, sárgarépát, és holnap is fogunk, de fényképezni nem értünk rá.

tavasz, Most legalábbis úgy látszik. Kedden voltunk az eredetiben, hogy egy kevéske eperpalántát még ültessek. A meglévő száz mellé még százat. Várjatok, ideírom a nevüket, mert még emlékszem, de majd később nem fogok.

Az első ágyás Elsantha, a második Lambada. Sajnos az augusztusban telepített Asia fajtából egy se maradt, köszönhető ugyanannak a szárazságnak, ami miatt novemberre lett újkrumplink. Csodájára is járt a világ!

A Lambada eper a korábbi. Ugyan vannak otthon még másik fajták is, most egyelőre ennyi települ, aztán meglátjuk, itt hogyan érzik magukat.

Ha a viperás beválik, és megkapjuk hosszabb időre, akkor oda is fogok telepíteni.

Itt vigyorognak az új eprek.

Na és ez a szemmel alig látható, a kikelt borsó, amit még március 15 előtt vetettünk. Mégis lesz belőle valami, legalábbis reméljük.

Ez pedig valaki, aki nem volt hajlandó kiegyelni a mákot, mondván elég ritka az. Hát, majd meglátjuk. Attól, hogy még valaki nem szereti a mákot, még dolgozni kell vele, vagy nem?

A jácint kinyílás előtti állapotban. Azóta napos napok vannak, biztos kinyílt már, csak én nem érek oda megnézni.

A tavasz biztos hírnökei: százszorszépek a fűben.

Holnap, ha minden igaz borsóvetés lesz a viperásban, szombaton krumplivetés a titkosban, vasárnap piac Pesten, aztán jövő kedden megint krumplivetés, csak már a viperásban.

Csak szép időnk legyen hozzá!

Ma éppen gyönyörű idő van, azazhogy süt a nap, és kövér esőfelhők utaznak a langyos szélben. van mondjuk 12 fok.

Voltunk a titkosban és a viperásban is. ez utóbbiról itt van két kép. Ha nem tudnánk, hogy április van, a képek alapján rá nem jönnénk.

Az almafa van legjobban megindulva. Majd egyszerre virágzik a cseresznyével.

Ez meg csak egy fénykép a gyümölcsösről. Mintha február lenne.

Na , de azóta történt egy s más, például a viperást fel kombinátorozták, indulhat a vetés. De nem ma, mert halálosan fáradt vagyok, és ezer dolgom is van. Majd a hét végén.

Azazhogy mégis van. Március vége, és akkora hó van, hogy belefulladunk. Hét végén jön a melegedés, érzi is a szívem rendesen, és aztán mindjárt belecsapunk a nyárba. Felnőtt életem során három ilyen évre emlékszem, a legviccesebb az volt, amikor március 24-én korcsolyáztunk, május elsején fürödtünk. Most legalább a Balaton nincs befagyva.

Ez a kúszóboróka a házunk előtt. Szegény teljesen lelapult.

Már megint valami történik a blogmotorral. Olyan jó lenne, ha csak egyszer kéne nekikezdeni mindennek. Na, ez a második nekirugaszkodás. Tehát a vasárnap a piacé, most már mindig, egészen karácsonyig. Szakadt az eső, bár minket nem ért, mert fedett helyen vagyunk, csak annyiban, hogy nem volt annyi vásárló. Nem baj, mondtuk, majd a jövő héten, erre most meg milyen idő van.

Ez volt a választék. A zöldség szépen fogyott, de a lekvárt csak nyalogatták az emberek, minden nagyon ízlett, csak vásárolni nem akartak.

Ez itt a lekváros-gyümölcsös-barkás fele a dolgoknak.

Ez már kedd, amikor is hoztam eperpalántákat a szüleim kertjéből. Úgy döntöttünk, és milyen bölcsen tettük, hogy nem rotáljuk fel a helyüket, mert az ősszel át volt rotálva, csak kikapáljuk belőle a gazt, és mehet bele az eper. Így is lett.

Itt gereblyézem a helyüket. Aztán elültettem száz epret, és ezzel ez a kert teljesen tele lett.

Kapálni kellene a hagymákat.

Ilyenkor tavaly már a krumpli utolját ültettük, most meg rajtunk van az évszázad hóvihara. Milyen már!

Amália ágyban. Azóta már kiszökött egyszer, és meg is lepődött, mert a lépcsőházban olyan hangosan süvít a szél. Most a pulóveremben pihenget.

Mindenki arra vár, hogy valamerre forduljon az idő. Vetni kéne. VETNI KÉNE!!!!!!!!!!!!!!

És vasárnap piacra menni.